Aroma Botanica

A következőkben még egy érdekes cikket adnék a már korábban írt Ravensara illóolaj témához. A cikk Jan Kusmirek munkája, akivel személyesen is volt alkalmam találkozni. Jan nagyban hozzájárul az aromaterápia népszerűtlenhez, az angol parlamentben aktív lobbizással sikerült elérnie, hogy az aromaterápiát ma az Egyesült Királyságban, mint az egészségügyben aktív alternatív terápiát használhatják nővérek, szülésznők és az ambulanciákon dolgozó szakemberek.

Jan e cikkét nem publikálta, de személyesen engedélyt adott rá, hogy lefordítsam és közzétegyem. A cikk nem csupán azért érdekes, mert egy konkrét illóolajjal kapcsolatos félreértéseket segíthet tisztázni, hanem azért is, mert segíthet belelátni, hogy a valóságot politikai, gazdasági és geopolitikai érdekek mennyire befolyásolhatják. Néha Huxley könyve a Szép új világ jut eszembe... de akinek nem inge ne vegye magára!

Ravensara aromatica – egy zavaros történet 1. rész

Írta Jan Kusmirek – lefordítva a szerző engedélyével

A taxonómia vagyis rendszertan a dolgok hierarchikus megnevezésének tudománya. A botanika a növényeket tanulmányozó tudomány. A két tudomány együttes használata szüli az úgynevezett Latin neveket (binomiális), amelyek a növényfajok azonosítását szolgálja. A legutóbbi években, sőt évtizedekben sok változással találkozhattunk – a kertészek bizonyára tisztában vannak ezzel – amelyek végső soron zavart okozhatnak a fejekben. Jó példa erre az angolszász nyelvterületen a harangvirág esete. Angliában a latin megnevezése Hyacinthoides non-scripta, Skóciában Campanula rotundifolia, Ausztráliában Sollya heterophylla, Észak-Amerikában pedig Mertensia néven ismert.

Mint a legtöbb dolog a világban, a zavar oka a szabályozási politikában keresendő. Az Európai Unióban enyhén szólva megszépített kifejezéssel harmonizációra törekszenek. Más szóval nevezhetnénk persze standardizálásnak, szabályozásnak is. Az EU-bürokrácia talán a volt szocialista országok nehézkes ügyintéséi idejére emlékeztet. A közelmúltban csatlakozott országok nem régen adták fel saját rendszerüket. Amikor arról beszélnek, hogy a Lengyelországban termesztett kapornak ugyan olyannak kell lenni, mint a Franciaországban termelt kapornak – legalábbis a bürokraták szerint, akkor ezt az újonnan csatlakozott országok lakók valószínűleg értik mire gondolok. Szerencsére, vagy inkább szerencsétlenségünkre a természet nem így működik, ezért valamit ki kellett találniuk, hogy a régi és bevált magfajtákat megszüntessék, mondhatni illegálissá avanzsálják. A genetikai állomány megcsappanására egészen addig nem gondoltak, amíg már a törvényhozási folyamatokban jócskán előrehaladtak. A problémát természetesen először a nonprofit szervezetek kezdték boncolgatni, például az Egyesült Királyságban működő Henry Doubleday Institute (Henry Doubleday Intézet) emelte fel szavát úttörő módon az egészséges fajtavariációk megőrzéséért, amelyekről az EU a harmonizációt a szeme előtt lebegtető bölcsességében úgy döntött, hogy ilyen vagy olyan okból a társadalom számára nem kívánatosak.

A változásokból következően nagy elánnal láttak neki az új európai fajták kidolgozásának. Innen már csak egy lépésre nyílott a lehetőség az új fajták szabadalmaztatásához. Az új fajták meg természetesen legtöbbször – a legnagyobb multinacionális vállalatoknak kedvezve - adott növényvédő szert, műtrágyát, rovarirtót kívántak, ami az egységesített termesztéshez nyitott utat. Az átlagember persze nem érti, hogy mi történik és hogy miért is kell átírni a tankönyveket.

A politikai befolyásolás persze nem új dolog, különösen nem az európai kontinensen. Különösen a britek és a franciák estén igaz ez, akik rendszeresen egymással hadakoztak. A britek megnyerték a birodalomépítési versenyt, igaz, gyakran a franciák hátrányára. A franciák valószínűleg sosem bocsájtottak meg a briteknek Waterloo-ért […]. Ez a régmúltra visszanyúló ellentét ma olyan formában nyilvánul meg, hogy a francia nyelvet az angolok a világ 'lingua franca'-jának (közvetítőnyelv) minősítik le. A francia bürokraták pedig utálják az elangolosított szavakat, sőt törvényeket is hoztak azok kiszűrésére a francia nyelvből.

A gigászok csatája a botanikába is bevonult. A tudományos életben a brit és francia felfedezők azon fáradoztak, hogy minél több növényt gyűjtsenek világszerte, majd azokat Euróbába hazaküldjék és latin névvel ellássák. Volt amikor ugyanúgy azonosították a növényeket, volt, amikor különböző módon. A latin binomiális végére a növényt felfedező személy nevét biggyesztették. Például: Eucalyptus globulus La Balladiere – nyilvánvalóan francia volt az illető, ezt a meccset ő nyerte! A tudósok régi időkre visszanyúló harca az oka a harmonizáció szükségességének és úgy tűnik, hogy a francia módszer nyerésre áll.

Ha innen nézzük a problematikát, akkor több kérdés is felmerül. Ahogy már fenn említettük, az alattomosan beszivárgó sztenderdizáció egyértelműen a nagy, és az európai kontextust tekintve multinacionális vállalatokat kiszolgáló politikai döntések sorozata. Ha a tőke és a kormányzatok között szerződés születik, akkor a sztenderdizáció nem más, csupán a munka kontrollja. A törvényhozás egy része úgy működik, hogy a jóhiszemű tömegeket megtévessze. […]

Tulajdonképpen miért is fontos számunkra a növényekről beszélni? Ha évekkel ezelőtt megkérdeztünk volna több aromaterapeutát, hogy melyik a kedvenc antivirális illóolajuk, akkor valószínűleg azt válaszolták volna, hogy a ravensara. Az élet egyszerű volt, az olajat csupán néhány forrásból lehetett beszerezni. Mindenki tudta, hogy mit vesz és kitől.

A ravensara illóolajjal személy szerint sok-sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Akkoriban nem is foglalkoztam még illóolajokkal. 25 évvel ezelőtt, Pierre Franchomme ismertetett meg az olajjal. Nem sokkal később a Fragrant Earth is forgalmazni kezdte az olajat, nem utolsó sorban azért, mert Teddy Fearnhamm és később Ulla Maia Grace is meggyőztek a kiemelkedően hatásos, antivirális tulajdonságaiért kedvelt olaj fontosságáról és hasznáról.

Emlékszem, hogy egy aromaterápiával foglalkozó konferencián, amelyen Teddy is részt vett, előadok azt állították, hogy a ravensara tulajdonképpen nem más, mint kámforolaj. Körülbelül 18 évvel ezelőtt erre én azt válaszoltam neki, hogy rosszul tudja, és a ravensara illóolaj még távolról sem hasonlít a kámforolajhoz, ami igaz is. Ezzel azonban a történet nem ér véget.

Ha megnézik a Fragrant Earth árlistáját (vagy a webáruházát sic!), megtalálják a ravensara nevű illóolajat de a latin megnevezésében Cinnamomum camphora van feltüntetve, sőt a hétköznapi név mögött zárójelben a ravintsera név is ott csücsül.

Gyakorta kapunk levelet vásárlóktól, amelyekben a neveket kérik rajtunk számon, illetve, állítják, hogy fogalmunk sincs arról, hogy tulajdonképpen mit árulunk. Mivel éveken át vizsgáltam és kutattam az olajat, sőt én kezdtem árulni (az Egyesült Királyságban), azt gondolom, hogy mégiscsak van róla fogalmam. Gyakran azonban megfordul az agyamban, hogy a múlt és a jelen botanikusai vajon biztosan tudták- és tudják-e, hogy miről beszéltek vagy beszélnek. Abban az egyben látszólag mindenki egyetért, hogy a Franchomme által eredetileg népszerűsített ravensara, a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozott.

A ravensara nevet az angol nyelvi környezetben ma már mindenki biztonsággal használja. Könnyű kiejteni, így viszont a latin név is a könnyen kiejthető hétköznapi név áldozata lett. Az eredeti írásmód szerint a növény neve Ravensara aromatica és hogy őszinte legyek, nekem még ma is ugyanazt a növényt jelenti. Az irodalmat gyorsan átfutva a aromaterapeuták által használt olajat ilyen nevekkel illették a szakértők:

Ravensara aromatica

Evodia aromatica

Evodia ravensara

Agathophyllum aromaticum

Agathophyllum ravensara

Ravensara anisata

Laurus aromatica

Cinnamomum camphora

Na az ilyen problémák kibogozását legjobb a botanikusokra hagyni! Ettől függetlenül a zűrzavar leginkább a felhasználóra nézve lehet zavaró. Csak a helyzet illusztrálására: ha ma a kávét teára neveznék át és viszont, melyiket inná ezután? Megváltoztatná az ízlését csupán mert nevet cseréltek? Nem gondolnám. Na ez a lényeg a ravensara esetében is.

A jelenlegi nézetek szerint a ravensara - az olaj korai alkalmazói által is így ismert, - tulajdonképpen a Cinnamomum camphora. Mindjárt kifejtem, hogy miért is ez a név a használatos, de előbb ugorjunk vissza kicsit a kereskedelem történelmében fennálló bábeli állapotokhoz. Egy-két bekezdéssel ezelőtt utaltam egy konferenciára, ahol azt állították szakértők, hogy a ravensara tulajdonképpen kámforolaj. Ezzel azt érték el, hogy azok a kereskedők, akik nem jutottak hozzá az eredeti ravensara illóolajhoz, a kámforolajat kezdték népszerűsíteni. Sajnos tendencia – különösen a Britek esetén -, hogy mindent meg lehessen venni olcsóbban. Hát nem lehet csodálkozni, hogy ekkoriban némi gyanú kezdte övezni a ravensara illóolajat. Ezért az olyan cégek, mint a Fragrant Earth vagy a Teddy Fearnhamm által jegyzett Saffron Oils a valódi ravensara olajat, a származási hely feltüntetését és az eredeti, hamisítatlan olajok használatát támogatták. Ez a meggyőződés a Fragrant Earth születésétől fogva változatlanul él.

Kétségtelen, hogy, amint a a fent felsorolt nevekből látszik, a botanikusok ma is vitatkoznak azon, hogy tulajdonképpen mit is fed a ravensara név. Mivel a sztenderdizáció direktíváinak fogságában élünk, és mert a törvények megszabják mit kell tennünk, a Fragrant Earth hivatalosan is a Cinnamomum camphora megnevezést használja. Őszintén szólva, nem a mi dolgunk, hogy egy növényt milyen névvel illetnek. A mi dolgunk az, hogy ugyanazt áruljuk, mint amit 20 évvel ezelőtt vagy annál is régebben árultunk,mert az az olaj működött, és az az olaj, amit a legtöbb orvos is ismer. Hozzáteszem, akkoriban a piacon egy Ravensara aromatica nevű olajat is árultak, igaz nehezen és csak kis mennyiségben lehetett hozzáférni. Alig használták és nem is igazán reklámozták, mert néhányan veszélyes illóolajnak titulálták.

A legtöbb kereskedő olyan távol került a beszerzési forrástól, hogy a vásárlásnál kizárólag a gázkromatográfiás (GLC) vizsgálati eredményekre kell hagyatkozniuk és fogalmuk sincsen, hogy a vásárolt olaj honnan származik. Ez további gondolatokat is felvet. A gázkromatográfiás vizsgálattal önmagában nincsen gond, de a tesztelő laboratórium standardokat állít fel az általuk kapott kereskedelmi minták alapján. Ha belegondolunk, a kapott minták is különböznek egymástól. Vegyük a következő példát: egy labor Cinnamomum camphora mintát kér be. A labor helyesen járt el, hiszen a pontos meghatározáshoz illő tudományos, nem pedig a hétköznapi nevet használta. Eddig minden stimmel. Ha viszont megnézünk illóolaj listákat, akkor a Cinnamomum camphora megnevezésnél olyanokat találunk, mint Ho fa vagy Ho levél (Ho wood, Ho leaf). Na akkor melyiket kapja a labor? A Cinnamomum camphora faj amúgy igen változatos, földrajzi elterjedését tekintve rengeteg alfaja és kémiai típusa létezik. A baki valószínűsége elég nagy.